Nem leszek az 醨ny閗od tov醔b,
Rem閘em, hogy elbor韙 a sz黵k黮 hom醠y.
A s鹯? gomolyg kodben,
A r鰒id eml閗ek tova' r鰌d鰏nek.
Betakar az 閖szaka leple,
Elbor韙 a s鰐閠s間 csendje.
Elt鹡鰇 csendben, mint vadnyom a f鰈dr鮨,
Lesz醠lok m間 ma gy鰊y鰎 felh鮠r鮨.
Refr.:
N閦d ember, hogy remeg a testem!
Mondd ember mi閞t s韗 a lelkem!
Mi閞t s韗 a lelkem?, Mi閞t remeg a testem?
Mi閞t s韗 a lelkem?, Mi閞t remeg a testem?
Mi閞t s韗 a lelkem?, Mi閞t remeg a testem?
Mi閞t s韗 a lelkem?, Mi閞t remeg a testem?
solo
Hallod ember, zokog a lelkem?.
sors k鰊nycseppek csorognak bennem.
S韗ok, de az arcom torz vigyorba r醤dul.
Most m醨 mindegy, szemem 醠omra z醨ul.
Refr.:
N閦d ember, hogy remeg a testem!
Mondd ember mi閞t s韗 a lelkem!
Mi閞t s韗 a lelkem?, Mi閞t remeg a testem?
Mi閞t s韗 a lelkem?, Mi閞t remeg a testem?
Mi閞t s韗 a lelkem?, Mi閞t remeg a testem?
Mi閞t s韗 a lelkem?, Mi閞t remeg a testem?
